Gazdatlan sziv Hedwig Courths Mahler

[ Pobierz całość w formacie PDF ]

megbecs�l�sen �s hat�rtalan bizalmon alapult.
Helmut k�vetkezetesen harcolt K�the szerelm��rt, de ahogy m�lt az idQ,
egyre t�relmetlenebb� v�lt.
K�the �szrevette, hogy valami nyomasztja, de amikor az okait kutatta, t�ves
ir�nyban kezdett tapogatózni. Azt hitte, Ihssenn� a kulcsa �osszkedv�nek.
�szrev�tlen�l felt�madt benne a v�gy, hogy kigyógy�tsa Qt r�gi
vonzalm�ból. Helmut t�bbet �rdemelne, minthogy eg�sz �let�ben egy
viszonzatlan szerelem miatt keseregjen.
Egy olyan f�rfi, mint Q, ak�r minden ujj�ra tal�lhat mag�nak feles�get. Ez a
gondolat megr�misztette.
Mi lesz, ha egy nap t�nyleg megh�zasodik? P hov� legyen akkor? K�the
zavartan felemelte a fej�t a munk�j�ból, �s a f�rfi arc�t f�rk�szte. Helmut
�szrevette, tal�lkozott a tekintet�k, �s K�the �let�ben elQsz�r pirult el miatta.
Akart�l mondani valamit, K�the?
Az asszony eln�zett a feje felett.
Nem, �n& csak t�madt egy buta gondolatom.
Szeretn�m tudni, milyenek a te buta gondolataid felelte Helmut
tqnQdve.
K�the zavartan elmosolyodott.
Az jutott eszembe, hogy mi lesz, ha egyszer megh�zasodsz.
Szemmel l�thatóan nagyon megijesztett ez a gondolat mondta Helmut
fojtott hangon.
K�the �gy tett, mint aki dolgozik, nem emelte fel a tekintet�t az elQtte fekvQ
pap�rlapokról.
Az ember n�ha �nzQ. Mi lesz velem, ha te megnQs�lsz?
Olyan fiatal vagy m�g, K�the, az �let sz�modra is sok sz�pet tartogat. �s
velem mi lesz, ha �jra f�rjhez m�sz?
K�the m�lyet sóhajtott.
Nem, �n m�r soha t�bb� nem megyek f�rjhez. A legsz�vesebben �r�kre
veled maradn�k felelte halkan.
A f�rfi fel�llt, �s az ablakhoz l�pett. Kis t�relem, �s nemsok�ra elj�n az Q
ideje.
XVII.
K�t h�t telt el e besz�lget�s óta, amikor Helmut egyik reggel benyitott
K�the irod�j�ba. Fel�ltQj�t a karj�n lób�lta.
K�the, k�pzeld, leszakadt a gombom. Ugye, felvarrod?
K�the azonnal munk�hoz l�tott.
Helmut eln�zte, ahogy dolgozik.
Bizony keserves a leg�ny�let. Azt hiszem, elj�tt az ideje, hogy feles�g ut�n
n�zzek jegyezte meg tettetett komolys�ggal.
K�the �sszerezzent, �s megsz�rt� az ujj�t. A sz�ve sajgott, szem�t d�nt�tt�k
a k�nnyek. Ennek ellen�re sebesen dolgozott tov�bb. Egy k�nnycsepp hullott a
fel�ltQre. Helmut �szrevette, �s hirtelen hat�rozott mozdulattal a keze ut�n
ny�lt.
K�the!
Az asszony ijedten kapta fel a fej�t. Milyen szenved�lyes a hangja! M�g
soha �gy nem ejtette ki a nev�t!
Hallgatlak, Helmut felelte halkan, �s m�r nem tudott g�tat szabni a
k�nnyeinek.
N�zz r�m, K�the!
Az asszony elQvette a zsebkendQj�t, �s gyorsan felsz�rogatta a
k�nnycseppeket.
Ezek a buta k�nnyek& az elQbb, tudod, megsz�rtam az ujjam prób�lta
menteni a helyzetet.
Helmut K�the ujjara n�zett, amelynek hegy�n icipici v�rcsepp piros�ott.
R�hajolt, �s gyeng�den lecsókolta.
Szeg�ny, pici ujjacska. Nagyon f�j?
K�the szem�bQl megint kibuggyantak a k�nnyek.
No de K�the, ilyen aprós�g miatt nem fakad s�rva az ember! Gyan�s vagy
te nekem! Mondd meg igaz szavadra, megnQs�ljek vagy se!
FelQlem v�gta r� durc�san.
Gyorsan megt�r�lte az arc�t, befejezte a varr�st, �s csendben vissza�lt az
�róasztal�hoz.
Helmut fel-al� j�rk�lt a szob�ban, s k�zben az arc�t f�rk�szte. K�the
lelk�ben k�ts�gtelen�l vihar d�lt, �des, b�jos arca k�l�n�s, f�jdalmas
kifejez�st'�lt�tt.
K�the ek�zben befel� figyelt, a saj�t sz�v�be.
Mi van veled? Mi�rt �rint t�ged olyan f�jdalmasan, hogy meg akar
nQs�lni? Sajn�lod tQle a boldogs�got? Dehogyis, ink�bb azt szeretn�d, ha Q
leriri� a legboldogabb a vil�gon. Csak ne m�ssal, hanem veled. K�the, tal�n
csak nem& ? De igen, hiszen te szereted Qt& nem �gy, ahogy a fiv�r�t, bar�tj�t
szereti az ember. Nem, eg�szen m�sk�nt, ann�l sokkal forróbban, igaz
szerelemmel. Szedd m�r �ssze magad! Nehogy b�rmit is �szrevegyen! Biztos
kinevetne& vagy tal�n megijedne? De akkor meg mi�rt viselkedik ilyen
furcs�n? Ell�gyulva n�z r�d, gyeng�den, mi�rt& ?
Id�ig jutott a t�preng�sben, amikor Helmut v�ratlanul m�g�je l�pett, �s
kivette a tollat a kez�bQl.
Mik ezek a titokzatos jelek, amiket rajzolt�l? k�rdezte bizonytalanul.
K�the meglepetten n�zett le az elQtte f�kvQ pap�rlapra, amely tele volt
mindenf�le �komb�kommal.
Jaj, istenem! ki�ltott fel r�m�lten.
A f�rfi h�tulról �t�lelte.
Meg kell magyar�znod a jelent�s�ket, �des, kicsi K�the! s�gta a f�l�be
gyeng�den.
Az asszony n�m�n, eg�sz test�ben reszketve �lt a hely�n, ak�r egy rabul
ejtett mad�rka. Nem mert megmozdulni, a f�rfi karj�ban �gy �rezte, maga a
mennyorsz�g ny�lt meg elQtte.
Nos, K�the, mit jelent mindaz, amit pap�rra vetett�l?
�n& �n nem is& tudod, az ujjam&
Helmut sokat sejtetQen elnevette mag�t, aminek hallat�n K�th�t el�nt�tte
a boldogs�g.
Majd �n leford�tom. Figyelj, most meghallod, mi �ll a pap�ron! Szóval:
Kedves Helmut, ne nQs�lj meg, mert nekem az borzasztóan f�jna. Teljes
sz�vembQl szeretlek, olyan nagyon, hogy �n szeretn�k a feles�ged lenni.
Helmut elhallgatott. K�the mozdulni sem tudott. Ekkor a f�rfi lassan maga
fel� ford�totta, �s a szem�be n�zett. Tekintet�k �nfeledten egym�sba olvadt.
Helmut mag�hoz �lelte, �gy s�gta a f�l�be:
�des, kicsi K�the, szeretlek, el sem tudom mondani, mennyire szeretlek.
Hozz�m j�ssz feles�g�l?
Az asszony �gy �rezte, �lmodik.
�s az a m�sik, aki�rt a sz�ved dobog? Akit m�r olyan r�góta szeretsz&
Ihssenn�& ugye, Q az?
Nem, K�the. Az a m�sik te vagy, te magad. Szeretlek, amióta
visszat�rtem a sz�lQi h�zba, �s ott elQsz�r megl�ttalak. De akkor m�s� volt a
sz�ved, �s �n eltitkoltam elQled az �rzelmeimet, sQt t�v�tra vezettelek, mert
nem akartam megzavarni a nyugalmadat. �s amikor megkerest�l Berlinben,
tov�bb folytattam a sz�nj�t�kot, mert �reztem, m�g v�rnom kell. De most m�r
nagyon nehezemre esik t�relmesnek lennem, dr�g�m& ha mindez�rt
k�rpótolni akarsz, akkor szeress, de nagyon! Mondd gyorsan, hogy hozz�m
j�ssz feles�g�l!
K�the nem vette le róla csillogó szem�t.
Ha a feles�ged leszek& f�lek, hogy mindkettQnknek csalód�sban lesz
r�sz�nk. Ink�bb maradjon minden a r�giben!
Helmut szorosan mag�hoz �lelte.
Hogy k�pzeled, K�the?! Fogalmad sincs, milyen �nuralomra volt
sz�ks�gem, hogy ilyen sok�ig kib�rjam! Azt akarom, hogy az eny�m l�gy,
hallod, akarom, az�rt, mert szeretsz, �s mert szeretlek. A csalód�stól nem
f�lek. Jól ismerj�k egym�st, �s volt idQnk bQven, hogy fel�lvizsg�ljuk
�rz�seinket. Higgy nekem, kedvesem!
K�the ekkor k�t kez�be fogta a f�rfi fej�t, �s f�l�nken, l�gyan meg�rintette
az ajk�val. Helmut ujjongva mag�hoz szor�totta, �s �gy csókolta, hogy
K�th�nek elakadt a l�legzete. Nem ellenkezett, hagyta, hogy z�porozzanak a
csókjai, �s elcsod�lkozott, hogy ez milyen boldogg� teszi. Azt hitte, a sz�v�ben
m�r elny�lt a tavasz, �s soha nem fog f�rfit szeretni t�bb�.
Helmut meggyQzte ennek az ellenkezQj�rQl. K�the csak most ismerte meg
az igazi, �rett szerelm�t, amely ut�n mindig is v�gyakozott. Bolyongó lelke
v�gre igaz otthonra tal�lt.
Helmut annyira s�rgette, hogy hamarosan megtartott�k az eljegyz�st.
K�the ragaszkodott hozz�, hogy tov�bbra is megmaradjon �ll�s�ban mint
Helmut titk�rnQje. A k�z�s munk�ból azonban nem lett semmi. a f�rfi
�llandóan ott �llt mellette, csókolta, ahol �rte, azt sem tudta, hov� legyen
boldogs�g�ban. Egyik�k sem tudott rendesen dolgozni, Helmut asztal�n pedig
egyre csak szaporodott a sok pap�r.
Ekkor K�the beadta a felmond�s�t. A f�rfi azonban �gy k�ny�rg�tt, hogy Qt [ Pobierz całość w formacie PDF ]

Archiwum